Előszó
Eltűnt világba, a Német Demokratikus Köztársaság mindennapjaiba repíti vissza az olvasót ez a kötet, ahol könnyed és fájdalmas, álságos és életre szóló, boldogító és gyötrelmes, csalárd és odaadó, szenvedélyes és reménytelen szerelmek bonyolódnak.
A történetek színes jelenetekben elevenítenek meg egykori fiatalokat, olyan helyszíneken és szituációkban, melyek nem idegenek a mai élettől sem. Mindent felülír a nemek ellenállhatatlan egymáshoz vonzódása, ami flörtökben, fellángolásokban, reménytelen sóvárgásokban, alkalmi együttlétekben vagy érdek szülte kapcsolatokban jelenik meg.
A háttérben ott húzódik a kor társadalma, mely átitatja a szereplőket, és ami a kortárs külföldi számára sokszor érthetetlen és nevetséges. A színen a német nők, akik néha érthetetlen módon cselekednek, de valójában felszabadultak, magabiztosak, függetlenek, ragaszkodók, játékosak, érzékiek és sokszor könnyelműek. Körülöttük forog minden.
És előtűnik Drezda, a csodálatos város, ami nehezen fogad be, de később már nehezen ereszt el, amitől megválni nehéz, s ha mégis megteszi az ember, ezerszer megbánja. Drezda, amire 50 év távlatából is édes visszaemlékezni, s mindaz, ami akkor bántónak tűnt, az eltelt élet hálóján átszűrve normális, sőt gyönyörű.
Pislákoló vágyódások célterülete, ahová már nem lehet eljutni, s ami csak az élők emlékezetében él, amíg ők is el nem halnak… Tárgyaiban ma is létezik a múlt, ott folyik az Elba, büszkén tekint vissza ránk a Zwinger, feszülnek a hidak, áll még sok régi épület. Mégsem ugyanaz semmi. Ha oda-utazom, csalódás ér, mert sehol sem találom azokat a fiatalokat, akik egykor velem együtt népesítették be a partot, az utcákat, a tereket. Csak a gondolat hozza vissza őket: e kötet lapjain újra elébünk lépnek.
Julius Schäfer
Az ihlet
A szerző outsider, aki soha nem illett bele sablonokba. Most így vall munkájáról:
„Az ifjúkori romantika múltával mindenáron »tisztességes foglakozást« akartam űzni, kellő távolságot tartva az irodalom kátyúitól. Ezért vagyok mérnök, üzletember, vállalkozó.
Évtizedek élményei gyűlnek bennem, és boldog vagyok, hogy az előző társadalmi formációban nem vállalkoztam a megírásukra.
Nem kedvelem a porhintést, a mellébeszélést, a művelt nyavalygást, különösen leírva nem. Az élő ember mindig tesz valamit, ezért a cselekménytelen szöveg számomra nem pálya.
Jelen kötet idillikus és mozgalmas világot tár fel: külföldiként megmaradni és folyton a szerelmet keresni egy korlátok közé szorított világban, ami az egyetemi diákélet, a valaha létezett NDK-ban.”
Ízelítő
Részletek a történetből a szerző ajánlásával.
Magdeburgi capricció (részlet)
Másnap nem kis izgalommal vártam a műszak végét. Szaglottam az izzadságtól, már reggel is kétes tisztaságú inget húztam. Kiléptem a kapun és körülnéztem. A túloldalon, egy fa árnyékában női alak ácsorgott. Lélekben felujjongtam: Heidi! – De nem, Hannelore mama várt rám. Meglódult felém, amint megpillantott.
− Tudom, hogy nem rám számított. Heidi sajnos nem állt kötélnek, engem küldött maga helyett. De ne beszéljünk róla többet! Sétáljunk be a központba és időzzünk el egy kicsit.
− Nem baj, ha büdös vagyok? Zuhanyoznom kellene.
− Fogjuk rá, hogy férfias szag – szippantott bele a körülöttem lengő párába. – És nem is olyan rossz. Csak azért nem karolok magába, mert sokan ismernek a városban. Azt konkrétan tudják, hogy nincs fiam. Eszünk egy fagyit? Sorban állok…
Ostyakagylóba kaptuk az adagokat, fagyasztott eper is előfordult benne. Leültünk egy padra.
− Tudja mit? – fordult felém lelkesen. – Menjünk moziba! Villamosozzunk át Moritzhofba. Tudom is, mit játszanak. Nos, itt van mindjárt „Dornröschen”1.
− Csak azt ne!
− Vagy egy igazi NDK-film: A szegény molnárfiú és a macska.
− Akkor inkább ne mozizzunk!
− Várjon, várjon! A 3. műsor: „Zeit der Störche”2. Mai témájú, problémafeltáró film. Arról szól, hogy Susanne két férfi között őrlődik. Először elhagyja az egyiket a másikért, utána a másikat az elsőért. Végül mégis a második mellett dönt. Ez akár még példázata is lehet Heidi és az ön kapcsolatának.
− Hadd lássuk!
A moziban a vállamra hajtotta a fejét. Kissé elhúzódtam.
− Olyan, mint régen – suttogta. − Öleljen át! – Azzal megragadta a karom és a nyakába akasztotta. – Húzzon magához!
A film borzalmas volt, de nem zavart. Hannelore a kezem szorongatta, de senkinek sem tűnt fel a sötétben. Később már én is szorongattam az ő kezét.
Az utcára kilépve elillant a meghitt hangulat. Egy koros nő lépkedett mellettem, visszeres lábakkal, domborodó hassal, megereszkedett mellekkel. Nekem nem ilyen kell!
1Dornröschen: Csipkerózsika
2Zeit der Störche: A gólyák ideje
Megszabadulni Doristól (részlet)
A nő az ágyon ült, nyíltan felkínálva magát, de Miklós nem akarta olvasni a jeleit. Visszahúzódott az íróasztalához, kissé kifordítva a széket. Ha már itt volt, és nem akart elmenni, beszélgetést kezdeményezett vele.
– Mi kell az evezéshez? Egyensúlyérzék? Én egyszer ültem kajakba, de azonnal belefordultam a vízbe.
– Persze az is, de azt meg lehet érezni, aztán már nem kérdés. Kell még hozzá tüdő, kar, hát, derék. A bukta ott van, hogy a gerinc derékban szünet nélkül ide-oda forog. De nem lazán, hanem teljes izomból, tolva a vizet. És nem csak nyáron, hanem kora tavasszal és késő ősszel is. A víz felcsap, a szél lefagyasztja az ízületeket.
– Akár örülhetnél is, hogy kiléptél ebből a körből…
– Hát nem örülök! Idesüss! – azzal felhajtotta pulóvere ujját a bal csuklóján. Durva vágások beforrt nyomai türemkedtek elő.
– Ez meg mi? – kérdezte a fiú megütközve.
– Egyszer már öngyilkos lettem. Mert nem kellek senkinek…
– Ne mondj ilyet! Kérlek, eszedbe se jusson ilyesmi!
– Pedig most is arra gondolok. A saját elpusztításomra. Most, hogy látom, neked sem kellek.
– Ez téves következtetés. Ne tedd függővé az életed senki más életétől!
– Azért nem kellek neked sem, mert dagadt vagyok.
– Hagyd ezt, Doris! Gondold meg: nem élni, azt évmilliárdokig lehet. Élni csak pár évtizedig. Hát ebben a rohadt pár évtizedben csinálj már valamit! Hagyj nyomot! Kezdj el valami egészen mást.
– Te sem akarsz semmit tőlem.
– Ha most szexelnénk, az semmit sem oldana meg. Hogy néznénk ki együtt az utcán? Álljunk a tükör elé!
– Mit érdekel engem az utca! Itt és most szeressen valaki!
– Hagyjuk ezt, Doris!
– Akkor legalább feküdjünk egymás mellett egy darabig. Aztán lelépek.
Az aktivista (részlet)
Horst, akit barátomnak tekintettem, mert megoszthattam vele a problémáimat és mindig segített, most óva intett.
– Fogalmad sincs, milyen ez a némber. Én már átéltem vitákat vele. Őrületbe kerget embereket. Kérlek, mentsd ki magad és ne fogadd a lakásodon
– Mi lehet olyan rettenetes benne? Soha nem volt vele bajom.
– Én ismerem. Szarvashibát követsz el.
– Ő is csak nőből van…
– Még hogy nőből? Miért nem tudok erről? Mariannét még az életben nem tekintette nőnek senki. Nem koptatott padot még ember a tanszéken, aki úgy mert volna szólni hozzá, ahogy egy nőhöz illendő.
– Nekem nem is annyira ellenszenves…
– Ne hidd, hogy ő egy nő! Azt sem tudja, mi az, hogy férfi. Nem tudja, mi az a férfi-nő kapcsolat. Nála mindent visz a mozgalom.
– Ilyen ember nem létezik. Biztosan volt már barátja.
– Neki? Soha. De nem is lesz. Menekülj tőle! Rettegj tőle!
– De Horsti, egy témában, a szexben biztosan egyet tudunk érteni, akármekkora munkásmozgalmi harcos.
– Lass sie liegen!1 – mondta Horst utoljára.
– Persze, az ágyamon, ruhátlanul.
1Lass sie liegen!: Hagyd őt békén!, de szó szerint: Hagyd őt feküdni!
Laubegast (részlet)
A dühöngő őrült az ajtajuk elé ért. Vadul csengetett a bejáratnál. Vince fürdőköpenyben nyitott ajtót.
– Ahá, megvagy, gazember! Láttam a feleségem, hogy ebbe a házba jött be, és csodák csodája, te laksz itt.
– A feleségedet? Talán inkább Sybillt. Tudod, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Igen, Sybill itt van nálam, de csak ő. Tessék, gyere be a szobába, ott feküdtünk az ágyon, míg meg nem zavartál.
Amikor beléptek, Sybillnek csak az orra látszott ki a takaró alól.
– Hát te mit művelsz itt? A 16 éveddel. Vagy csak színleltek meg-int? Kabátban bújtál a takaró alá, hogy elhitesd velem, mennyire szerel-mes vagy? – Azzal egy erőteljes mozdulattal lerántotta a leplet Sybillről.
Gyönyörű, kifejlett test tárult eléjük, amit a lány kézzel-lábbal takargatni igyekezett. Vince lélegzete kimaradt az elragadtatástól. A férfi szeme is rajta tapadt egy pillanatra, de aztán felocsúdott.
– Te kis szajha! Fiatalkorúként itt henteregsz ennél a liliomtipró-nál? Na majd én elveszem a kedveteket, várjatok! És most azt kérdem, hol van a feleségem? Láttam bejönni ebbe a házba.
Tartalom
- A5-ös méret
- Keménytáblás kötés
- 196 oldal
- ISBN 978-615-00-6913-5
Megrendelés
A vásárlás menete
- A könyv ára 3.900 Ft ingyenes házhozszállítással és utánvéttel.
- A megrendelés leadható az alábbi űrlap kitöltését követően a megrendelés gombra kattintva, valamint közvetlenül a konyv@drezdaiszerelmek.hu e-mailcímre küldött üzenet formájában.
- A megrendelést követően rendelés visszaigazolást küldünk.
- Fizetés: utánvét (vételár: 3.900 Ft / könyv).
- A könyvet a GLS szállítja a rendelés visszaigazolást követő 1-3 munkanapon belül.
